Tegnap hazajöttem. Nagyon nehezen ment. 4 hónap. Sok időnek tűnik de mégis úgy érzem hogy az első pillanat megváltoztatta az életemet és azóta egy percet sem mozdult egy óra sem. Nehéz kimondani, de mégis könnyű. Szerelmes vagyok és ez olyan ritka hogy 4 hónappal ezelőtt még nem is igazán tudtam hogy mi az igazi gyönyörűséges szerelem, mely egyszerre kínoz,boncol,éltet és reményt ad. Boldog vagyok. Azt hiszem ezt nyugodt szívvel mondhatom ki. Minden pénteken a vonat állomáson, egészen vasárnap délutánig. Boldog vagyok. De a boldogság keserűséggé és hiánnyá válik már vasárnap este és egészen péntek délutánig azis marad. Majd ismét boldogság és felhőtlen öröm következik. Talán ez az élet körforgása. Csakhogy ez nekem nem tetszik én egész héten boldog akarok lenni. Hétfő reggeltől vasárnap estig. Csakhogy ez egyenlőre lehetetlen. De az ember mindent kibír a szerelemért. Ez az Ő harca és az enyém. Kikell bírnunk azt az öt napot. Talán nem vagyok elég érett, vagy elég intelligens vagy pusztán azért szenvedek ennyire, mert annyira szeretem hogy azt már kimondani sem tudom. A mondás igaz : " A szerelem néha fáj "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése