somewhere

Megtörtént. Ott voltam, de nembánom. Jól sejtitek elmentem a pszihiátriára. Őszintén szólva egyetlen ember volt ott szimpatikus, mégpedig az a nő aki majd a csoportfoglalkozást fogja tartani. Sajnos álmom megdőlt és nem lehetek magántanuló. Nemcsak azért mert nem adhatnak papírt azért is mert jogilag nem lehetek. A csoportfoglalkozás November 16.án kezdődik és onnantól két hétig nem leszek suliban. Két hét. Sok idő, ráadásul saját korosztályomban amit mélységesen elítélek, de remélhetőleg azon a két héten megváltozik a hozzáállásom . Nem tudom miben tudnak majd segíteni de reménykedek benne hogy minden ami eddig történt megmagyarázhatóvá válik számomra és nemélek tovább tudatlanságban. Az élet rövid ahhoz hogy csakúgy elszúrjuk. A főorvos azt mondta kapok igazolást elvégre ez olyan mintha kórházba feküdnék. Szóval így lesz. Ezen felül ajánlottak egy másik iskolát, egy nekem valót de szinte kizártnak tartom hogy sulit váltok. Az ember maradjon ott ahol van ha már úgy ahogy befogadták. Nem akarok még mindig megbirkózni a gondolattal, hogy engem egy ilyen helyre száműzzenek 2 hétre. Persze ez nem teljesen igaz hiszen bármikor eljöhetek és én választottam ezt. De mégis. A pszihiátrián olyan emberekkel fogok találkozni akikkel nem akarok. Nem akarom megzavarni saját álmukat amiben élnek. megpróbálok majd vigyázni magamra és másokra.