Ablakom nyitom a meleget várom,
de csak a fagyot kapom s látom,
ő lesz az új barátom.
Kisétálok véle erdőnek mélyébe,
most kerültem igazán az anyatermészet ölébe,
barátommal a faggyal.
Beszélgettünk, énekeltünk,
én dideregtem ő fel kacagott,
majd elaludtam.
Felkeltem és láttam jégcsap lett a szívem,
most már érthető ez az érzés melyet eddig figyeltem,
halott vagyok a külvilágnak és nékem.
By: Hikage
2009. december 14., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése