Bevarrom a szám s csendben hallgatok.
Megkötöm kezem s semmit sem tapintok.
Megkötöm lábam s raboddá válok.
Kiürítem fejem s nem gondolkodok.
Odaadom lelkem s örökre maradok,
karjaidba zárva mint csöppnyi foszlány,
s elfelejtem múltam, hogy veled legyen jövőm.
By: Hikage
2010. január 4., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése