Perfect Future /autumn/

Átlagos őszi péntek délutánnak kezdődött. Mindenki a saját kis ügyeit intézi. Senki nem zavar senkit, csak ül a saját dolgozójába és teszi amit tennie kell. Odakint csak az enyhe szél és a sárga levelek hullása hallatszik mikor néha egy-egy levél az ablaknak csapódik.

A ház csendes, ha nem tudnám hogy itthon vannak azt hinném, hogy meghaltak.

Jess éppen a negyedik könyvét írja és közülünk ő a legcsendesebb, csak a laptopján való gépelés hallatszik. Amióta az első kettő best seller lett nem tudja abbahagyni az írást, mondjuk nem is baj. Kiválóan ír. Sőt mit kiválóan, zseniálisan! A harmadik könyvét most adták ki és máris top lista vezető.

Ádis szokásához híven hangosan vihogva, vagy éppen zokogva dolgozatokat javít amit az új kilencedikes osztálya írt. Nem lehet könnyű középiskolai tanárnak, állítólag ő a legszigorúbb tanár, a fiúk és lányok mégis imádják. Valamilyen okból kifolyólag kétszer annyi pénzt kap az államtól, mint egy átlagos tanár, feltételezem azért mert egyetemi tanárként van bejegyezve csakhogy ő jobb szereti a középiskolákat. Majd egyszer biztos ezt is megmagyarázza nekem...

Én szokásomhoz híven iratokat rendezgetek, jegyzeteket elemzek és újra rendbe teszem a képeket amiket a betegeim rajzoltak, természetesen az én kérésemre. Sose láttam bele teljesen mások fejébe és ez most is így van. Lehet mégiscsak el kellene mennem arra a továbbképzésre amit az asszisztensem ajánlott.

Dick. Nos igen a jó öreg Dick. Mit is mondhatnék róla. Ő éppenséggel játszik. Megint. De azt hiszem már megszoktam tőle. Tegnap sikerült rávennem egy kis házimunkára. Négy óra alatt sikerült kivinnie a szemetet és berakni a koszos edényeket a mosogató gépbe . Azt hiszem nála még az én tudásom is megáll. Hiába vagyok szakorvos, ezzel az emberrel én nem tudok mit kezdeni. Egyetlen jó híre volt egész héten, mégpedig az hogy százezer forintért eladott egy hatvankilences paldint.


Nos igen, eddig ez a péntek egészen átlagos. Eddig. Ugyanis rendkívül fura dolog történt...


- Peti, Peti gyere gyorsan, ezt látnod kell! - Rontott be hozzám Ádis, aminek a következménye az volt hogy a székem kigurult alólam és amit utoljára eltudtam kapni az sajnos a laptopom volt. Szerencsére nem tört el .
-Mi van, mi történt?- kérdeztem miközben felkászálódtam a földről.
-Ezt, nem fogod elhinni, gyere ezt látnod kell!- megragadott az öltönyömnél fogva és leráncigált a kertbe.

Nos igen, amint említettem a délután eddig volt átlagos, ugyanis a következő szituáció következménye az volt, hogy seggre estem. Olyat ember még nem látott amikor Sappho, na ő a sátán kölke Ádis macskája, kergeti a postást. Bevallom ez még természetes dolog mert ilyet már láttam tőle, a legmegdöbbentőbb a következő volt. A fűzfa tetején egy doberman csücsült fülét, farkát behúzva és nyüszítve, miközben Sapphot figyeli mikor megy már el.

Sajnos a postás már ordított párhuzamban a kutya gazdájával, ezért kénytelenk voltunk lefoglalni a sátán kölkét.

Erre a módszer a következő: 1. Ráugrasz és lefogod.
2. Meg kell kötözni.
3. Miután meglett kötözve, nincs más hátra be kell tenni még egy ketrecbe mert sajnos a damil nála nem sokat használ.
4. Majd amikor ez megvolt, etessük meg és dicsérgessük, mert a postás ismét itt hagyott pár kihordásra váró borítékot amik többnyire nyugdíj pénzt tartalmaznak.

Az életben kevés a normális tényező...




Folytatása következik...

By: Hikage