Perfect future /winter/

Karácsony. Utálom ezt a napot. Ma egyszerűen minden felbolydul. Betegeim sincsenek ilyenkor és még a városban se tudok közlekedni. A többiek meglehetősen jól érzik magukat ma, minta egyszerre lenne az összes születésnap. Az egész ház világít a sok égőtől és egy négyszer három méteres karácsonyfa áll a nappali közepén. Szerencsére nem nekem kellett feldíszíteni, de ki hozta volna haza és faragta rá a talpat? Természetesen én. Ádisék megint berúgtak és a konyha, a nappalival együtt áll a fű szagtól. Komolyan ezek a fiatalok kiborítanak. Ráadásul a fűtől és piától annyit hánytak hogy három mosdóból már csak egy használható. Ellenben van egy jó dolog is ma. Ma költözik hozzánk An-chan Barnival és foglalják el az egyik földszinti hálót. Ellenben ezzel együtt még hosszabb napnak nézünk elébe. Egyszerűen ma nem fogok aludni.

A fűtött medence odakint gőzölgött és én már egy órája benne áztattam magam amikor, óriási robbanást hallottam. Kipattantam a medencéből és fürdőgatyában végigrohantam a hóban. Beérve a házba tömény füst szag áramlott a konyha felől, ezért felkaptam a poroltót és rohantam . Beérve megdöbbenve láttam, hogy megtörtént az amitől a legjobban féltem. Sappho eldöntötte a fát. A százötven kilós fa úgy terült el a nappaliban mint egy elefánt. Sappho ott ült a fa tövében és szinte röhögött az ábrázatomon. Pár másodperc múlva már mindenki ott volt, de senki nem szólt egy szót se. Jess szó nélkül besétált a konyhába és visszatért egy hentes bárddal. -Sappho most meghal.-jelentette ki csendben, és elindult a macska felé. Ha Ádis nem ugrik rá Sapphora és szalad fel vele az emeletre valószínűleg a penge a macskát átvágja, de így csak a gránit padlólapba állt bele tövig.

Két óra múlva a fa már a helyén állt, Jess újra feldíszítette és közben a magyar káromkodásokhoz gyártott még párat, miután mindet felsorolta. Minden visszaállt a régi kerékvágásba. A Karácsony megy tovább és megérkeztek az új lakók is, akik ámulva nézték a fát és alatta a szét tört padlólapot. Megmutattam nekik a szobájukat majd körbevezettem őket. Miután mindent körbejártunk, megálltunk a pince ajtó előtt.

-Ez az a hely ahova soha nem mehetek le. A kulcs nálam van és nálam is marad.- jelentettem ki nyugodtan. Egyetlen szabály volt házban . A pince tabu. Mindenkinek. Odalent olyan dolgok voltak megőrizve, és olyan emberek voltak lezárva, akik hogyha kiszabadulnak , az egész ország veszélybe kerülne. Két éve vannak lent az alaksorban és minden nap le ellenőrzöm őket én is és a kormány gorillái és tudósai is. Nem véletlenül kellett pont ide költöznünk. Mint magyar ország legjobb pszihiáterének jogom van kísérletezni a lent tartott halálra ítélt egyéneken. Két könyvem jelent meg az eddigi új felfedezésekről és az agy rejtelmeiről.

Miután végeztem a bemutatókkal rájuk hagytam a helyet. Visszamentem a medencébe olvasni, természetesen egyedül, mert Dick épp wowzik Ádissal, Jess pedig most fejezi be a negyedik könyvét és a legizgalmasabb résznél tart, amit még meg kell írnia. Az új lakókat nem ismerem még annyira, hogy meztelenül rohangáljak előttük, úgyhogy inkább egyedül maradok.

Másnap....

Nos igen. Szenteste utáni reggel még rosszabb, mint maga a szenteste. Mindenki másnapos és egyszerűen még mindig hányingere van annyira tele ette magát tegnap. Ma is egy átlagos nap lesz , tele olyan dolgokkal amik szinte minden nap megtörténnek úgyhogy kicsit felrázom a társaságot és kirángatom őket hó csatázni. Ennek persze én ittam meg a levét, illetve inkább a hónak a levét, mert annyira megfürdettek a hóban, hogy mindenem átázott. Ádis szokás szerint hólapáttal jött és beásott egy hóember alá. Igen pontosan. A hóember alá. Néha olyan zseniális tud lenni hogy az hihetetlen. Valószínűleg azért tudta mindezt véghezvinni, mert a diákjaival is szokott hó csatázni és ott is hólapáttal nyomul. An-chan is segített neki úgyhogy kicsit kivagyok rá amiért elárult, de hát a háború ilyen.




Folytatása következik....



By: Hikage