Az első mély lélegzet.

Azt hiszem élek. Kezd felbukkanni igazi valóm melyet olyan sokáig nyomtak el erős gyógyszerek. Érzem a valóságot ahogy átjárja a belsőmet. érzem az illatokat és hallom a hangokat. Nincs mi eltompítson és nincs mi elnyomja valós érzelmeim. Lassan felszínre törnek azok az érzések amiket régen átéltem. A hangok már nem szólnak hozzám. Megutáltak. A fények már nem villognak. Elmentek. Egyetlen dolog van amit látok, hallok, érzek és azok az érzelmeim. Kitörtek belőlem mint holmi gejzír és most itt vagyok, tele szerelemmel és szeretettel. Egyedül létemben hallom a gyűlöletet és érzem a kétségbe esést. Félelem, ezt is érzem, de már nem úgy mint régen. Hallom ahogy csendben suttog hozzám és érzem hogy ami most van az tökéletes. Nem szabad elveszítenem semmit és senkit.

A világom most kerek, az életem most tökéletes.