Hikage from B-616

Az első mély lélegzet.

2010-03-03T08:34:00.001-08:00

Azt hiszem élek. Kezd felbukkanni igazi valóm melyet olyan sokáig nyomtak el erős gyógyszerek. Érzem a valóságot ahogy átjárja a belsőmet. érzem az illatokat és hallom a hangokat. Nincs mi eltompítson és nincs mi elnyomja valós érzelmeim. Lassan felszínre törnek azok az érzések amiket régen átéltem. A hangok már nem szólnak hozzám. Megutáltak. A fények már nem villognak. Elmentek. Egyetlen dolog van amit látok, hallok, érzek és azok az érzelmeim. Kitörtek belőlem mint holmi gejzír és most itt vagyok, tele szerelemmel és szeretettel. Egyedül létemben hallom a gyűlöletet és érzem a kétségbe esést. Félelem, ezt is érzem, de már nem úgy mint régen. Hallom ahogy csendben suttog hozzám és érzem hogy ami most van az tökéletes. Nem szabad elveszítenem semmit és senkit.

A világom most kerek, az életem most tökéletes.

2010-02-11T10:41:00.000-08:00

Fehérség. Fehér fal, fehér szék, fehér asztallal. Az egyetlen szín a szobában az bakancsom és öltözékem feketesége. Csend van. Valamelyik szobából halk zene szól és betölti az üres szobát. Majd nyílik az ajtó és megszűnik a csend varázsa. Gyere be. Szól ki előre egy középkorú nő, papírlapokkal a kezében. Szó nélkül felállok és besétálok az ajtón. A szoba antik bútorokkal lett tele gyömöszölve, mindenhol könyvek és mappák. A kis kávézó asztalon egy mappa éktelenkedik. Rajta van a nevem és apró írás alatta egészen a dosszié aljáig. Amikor leülök elé, csak akkor látom milyen vastag. Hát igen - gondoltam - ez lennék én. A pszihológus elmagyarázta mi fog történni és a bele egyezésemet kéri. Természetesen elfogadom, hogy végig csináljuk a Rorsach tesztet. Vége. Nincs több kártya. Én mindent megtettem az ügy érdekében, úgyhogy hazamegyek.

Két óra múlva a szobámban fekszem és hirtelen megcsörren a telefonom.

- Haló tessék?
-Szia Peti! Az eredmény miatt hívlak.
-Ó és mi a helyzet?
-Pszihiáter. Vagy holnap vagy hétfőn. Aggódom. Nagyon. Szívem szerint Szolnokra sem engednélek, ez már nem vicc és nem tréfa dolog. Ha baj van és rohamot kapsz a vonaton, nem fog senki segíteni.
-Nem lesz baj.
-Ezt nem tudhatod! Ide figyelj. Minden nap küldesz sms-t és hétfőn hívsz. Világos?
-Igen.
-Rendben. Bármi van, hívj.
-Oké.
-Oké. Na szia.
-Viszont hallásra.

Miért én? Talán még meghálálom valakinek, hogy ilyen lettem.

2010-02-01T09:30:00.001-08:00

Sötétség. Mindenhol. Halk csepegéssel tudatja velem a vér mely a földről az ég felé csöpög, hogy álmodom. Egy pillanat, egy lágy fuvallat és a dermesztő hideg meg fagyasztja arcom, de mégis kellemes. Előttem lebeg valaki arcát nem látom, de hangját felismerem. Igen ez Ő. - Kelj fel! Kelj fel!- kántálja, de nem veszek róla tudomás, inkább neki dőlök a falnak és nézem tovább a cseppeket, melyek az ég felé szállnak. De a falnak, nem olyan a tapintása, mint a szobám falának és még az állaga sem ugyanaz. A fekete ruhás alak mögött , most még többen jelennek meg, s mind ugyan azt kántálják.

Hirtelen zajt hallok, a szél egyre erőseben fúj, a dermesztő hideg már a csontomig hatol. Mi lehet a baj? Hisz mind ez oly gyönyörű.

Majd kinyitom a szemem. Az ablak párkányon ülve a hóban már el lilult testem reszket. Alattam a hat méteres mélység. Csak az jelzi hogy baj van, hogy a kezemből lassan lecsurgó vér lassan tócsát alkot a hóban. Álmodom? Nem, nem az kizárt. De ébren sem lehetek! Hirtelen még egy utolsó fuvallat megremegtet, majd határozatlanul bemászom az ablakomon. Zokogva bújtam vissza az ágyamba, át fagyottan, vizesen, véresen.

Csak álom volt, csak álom volt.-Gondoltam, s behunytam a szemem.

Az ébresztőm csengésére keltem és rendkívül jó kedvűen. Rémálmom teljesen elfelejtettem és már kezdetem volna neki a napnak, de megdermedtem rémületemben. A kezem. Nem az ereimnél, hanem ott ahol a legkevésbé sem számítottam rá, ott ahol meg álmodtam. A kezemet átszelő több vékony vörös csík és alvadt vér mintázta. Az ablakom elől minden elpakolva és apró víztócsák jelezték, hogy ott jártam. Sietve kinyitottam az ablakot, majd le pillantottam. Apró vér tócsa éktelenkedett a szűz hó tetején és szinte gúnyosan nézett vissza rám.

Nem álom volt, a valóság akart megölni engem.

Egy este, röviden.

2010-01-31T12:53:00.000-08:00

Csend. Magas sarkú kopogása. Halk jó kívánságok, majd csók csattan. Itt vagyunk.

A csendből ordítozó tömegbe jutottunk. Lökdösődés, dulakodás, ordítozás. Ez lennék én? Jó helyen járok? Ja persze, Ő. Ki másért jöttem volna el ide? Kínomban mosolygok a körülöttünk lökdösődő csőcselékre. Istenem, ha ezen túl leszünk...

Füst, fények, hangzavar. Integető emberek, gyanúsan kémlelő személyek, akik csak arra várnak , hogy részeg légy és megkapjanak maguknak, mikor nem tudsz magadról.

Eltelt az első óra. Kezd fájdalmat okozni az ottlét. Nem tudom hol van Ő akivel jöttem és nem tudom miért nincs velem. Majd egy kérdés: - Jól vagy?- kérdezte, An-chan. Ki más? Néha tényleg mintha anyám helyett lenne anyám. - Nem tudom - Jött a válasz valahonnan.

És csend. Eltűnt minden. A fények, az emberek az élet. Sötétség. Vészes szívdobogás és hányinger, de hol vagyok? Jönnek a hangok. Lassan, de biztosan. Elájultam. Első gondolatom az volt, hogy hol van Ő? Lassan lábra állok, de nem kellemes. Nem érzem magam a talajon. Eszembe jut a nyár az életem lepereg előttem mialatt a tömött folyosón végigmászok a fal mentén. Hol lehet? Nem találom. A mosdó. Oda kell mennem.

Ismét hangzavar, emberek és ott van ő. Oda lépek mögé és meghúzom a pólóját. - Elájultam.- Mondtam csendben szomorúan, mivel tudtam az én estémnek itt van vége.

Sosem láttam még olyan kétségbeesett arcot, mint akkor az övé volt. Talán tényleg erről szól a szerelem. Egymásról. Sírás kerülget, de leküzdöm magamban és nagy nehezen rá erőltetem, hogy maradjon. Legalább ő érezze jól magát. Csókok százai után nagy nehezen elváltam tőle. Mire kijutok az utcára már zokogok, de muszáj lefeküdnöm otthon, mert meghalok.

Mire hazaérek már meg fagytak a könnycseppjeim és apró jégcsapokként lógnak le arcomról. - Le kell fürödnöm .- Gondoltam és már vettem is le a pólóm. Amint levetkőztem Rá gondoltam majd az órára pillantottam. Elragadt a sötétség és lezuhantam a mélybe.

Megint. Megint elájultam. Hol van Ő? Hol vagyok én? Mióta vagyok itt? Miért ragad a fejem a padlóhoz? Kérdések ezrei merengtek bennem, de csak egy érdekelt. Miért vagyok egyedül? Lassan felültem majd letekintettem a padlóra. A padló a maga vöröses arcképével vissza nézett rám és annyit mondott: " Ez megint a te hibád...De tudod talán így van rendjén. "

Kedd délutáni akció.

2010-01-25T13:25:00.000-08:00

- Szerinted mi legyen?
- Szerintem hívjuk el.
- Biztos?
- Biztos.
- Jó de a te ötleted volt, ha balul sül el. Én nem tartom a hátam az újabb hülyeségednek. Emlékszel mi volt a múltkor.
- Persze. De kiengedtek hamar a rendőrségről.
- Igen, de én voltam bent helyetted!
- Jó, de véletlen volt.
- Véletlen ejtetted ki a szomszéd nénit a másodikról, mert hangosan nézte a tévét, és véletlenül fogtad rám? Szerencse hogy balesetnek titulálták és csak egy hónapig voltam bent! Le akarták vágni a hajam érted?!
- Jó, jó ezt már annyiszor hallottam...
- Fogod, még...
- Kuss és igyál. - Mondta az idősebbik testvér és öccse kezébe nyomta a vodkás üveget.- Ez most bomba biztos.
- Az is az volt...
- Mondtam, hogy kuss.- Szólt rá öccsére cigarettával hadonászva.
- És mi lesz ha nem?
- Természetesen semmi.
- Rendben. Mi a terv?
- Leütöd, idehozod, elmész.
- Hogy mi?! Szerinted egyedül elbírom?
- Kérsz egy bőröndöt?
- Hülye.
- Miért? Az gurul nem? Azt hittem úgy könnyebb.
- Barom.
- Oké. Hívj egy taxit, vagy szólj másoknak hogy segítsenek.
- Utállak, mondtam már?
- Szeretlek, mondtam már?
- És én ebbe a szeretetbe fogok belehalni.
- Ahogy mondod öcsi. Ahogy mondod...

Perfect future /winter/

2010-01-16T02:38:00.000-08:00

Karácsony. Utálom ezt a napot. Ma egyszerűen minden felbolydul. Betegeim sincsenek ilyenkor és még a városban se tudok közlekedni. A többiek meglehetősen jól érzik magukat ma, minta egyszerre lenne az összes születésnap. Az egész ház világít a sok égőtől és egy négyszer három méteres karácsonyfa áll a nappali közepén. Szerencsére nem nekem kellett feldíszíteni, de ki hozta volna haza és faragta rá a talpat? Természetesen én. Ádisék megint berúgtak és a konyha, a nappalival együtt áll a fű szagtól. Komolyan ezek a fiatalok kiborítanak. Ráadásul a fűtől és piától annyit hánytak hogy három mosdóból már csak egy használható. Ellenben van egy jó dolog is ma. Ma költözik hozzánk An-chan Barnival és foglalják el az egyik földszinti hálót. Ellenben ezzel együtt még hosszabb napnak nézünk elébe. Egyszerűen ma nem fogok aludni.

A fűtött medence odakint gőzölgött és én már egy órája benne áztattam magam amikor, óriási robbanást hallottam. Kipattantam a medencéből és fürdőgatyában végigrohantam a hóban. Beérve a házba tömény füst szag áramlott a konyha felől, ezért felkaptam a poroltót és rohantam . Beérve megdöbbenve láttam, hogy megtörtént az amitől a legjobban féltem. Sappho eldöntötte a fát. A százötven kilós fa úgy terült el a nappaliban mint egy elefánt. Sappho ott ült a fa tövében és szinte röhögött az ábrázatomon. Pár másodperc múlva már mindenki ott volt, de senki nem szólt egy szót se. Jess szó nélkül besétált a konyhába és visszatért egy hentes bárddal. -Sappho most meghal.-jelentette ki csendben, és elindult a macska felé. Ha Ádis nem ugrik rá Sapphora és szalad fel vele az emeletre valószínűleg a penge a macskát átvágja, de így csak a gránit padlólapba állt bele tövig.

Két óra múlva a fa már a helyén állt, Jess újra feldíszítette és közben a magyar káromkodásokhoz gyártott még párat, miután mindet felsorolta. Minden visszaállt a régi kerékvágásba. A Karácsony megy tovább és megérkeztek az új lakók is, akik ámulva nézték a fát és alatta a szét tört padlólapot. Megmutattam nekik a szobájukat majd körbevezettem őket. Miután mindent körbejártunk, megálltunk a pince ajtó előtt.

-Ez az a hely ahova soha nem mehetek le. A kulcs nálam van és nálam is marad.- jelentettem ki nyugodtan. Egyetlen szabály volt házban . A pince tabu. Mindenkinek. Odalent olyan dolgok voltak megőrizve, és olyan emberek voltak lezárva, akik hogyha kiszabadulnak , az egész ország veszélybe kerülne. Két éve vannak lent az alaksorban és minden nap le ellenőrzöm őket én is és a kormány gorillái és tudósai is. Nem véletlenül kellett pont ide költöznünk. Mint magyar ország legjobb pszihiáterének jogom van kísérletezni a lent tartott halálra ítélt egyéneken. Két könyvem jelent meg az eddigi új felfedezésekről és az agy rejtelmeiről.

Miután végeztem a bemutatókkal rájuk hagytam a helyet. Visszamentem a medencébe olvasni, természetesen egyedül, mert Dick épp wowzik Ádissal, Jess pedig most fejezi be a negyedik könyvét és a legizgalmasabb résznél tart, amit még meg kell írnia. Az új lakókat nem ismerem még annyira, hogy meztelenül rohangáljak előttük, úgyhogy inkább egyedül maradok.

Másnap....

Nos igen. Szenteste utáni reggel még rosszabb, mint maga a szenteste. Mindenki másnapos és egyszerűen még mindig hányingere van annyira tele ette magát tegnap. Ma is egy átlagos nap lesz , tele olyan dolgokkal amik szinte minden nap megtörténnek úgyhogy kicsit felrázom a társaságot és kirángatom őket hó csatázni. Ennek persze én ittam meg a levét, illetve inkább a hónak a levét, mert annyira megfürdettek a hóban, hogy mindenem átázott. Ádis szokás szerint hólapáttal jött és beásott egy hóember alá. Igen pontosan. A hóember alá. Néha olyan zseniális tud lenni hogy az hihetetlen. Valószínűleg azért tudta mindezt véghezvinni, mert a diákjaival is szokott hó csatázni és ott is hólapáttal nyomul. An-chan is segített neki úgyhogy kicsit kivagyok rá amiért elárult, de hát a háború ilyen.

Folytatása következik....

By: Hikage

Perfect Future /autumn/

2010-01-13T07:39:00.000-08:00

Átlagos őszi péntek délutánnak kezdődött. Mindenki a saját kis ügyeit intézi. Senki nem zavar senkit, csak ül a saját dolgozójába és teszi amit tennie kell. Odakint csak az enyhe szél és a sárga levelek hullása hallatszik mikor néha egy-egy levél az ablaknak csapódik.

A ház csendes, ha nem tudnám hogy itthon vannak azt hinném, hogy meghaltak.

Jess éppen a negyedik könyvét írja és közülünk ő a legcsendesebb, csak a laptopján való gépelés hallatszik. Amióta az első kettő best seller lett nem tudja abbahagyni az írást, mondjuk nem is baj. Kiválóan ír. Sőt mit kiválóan, zseniálisan! A harmadik könyvét most adták ki és máris top lista vezető.

Ádis szokásához híven hangosan vihogva, vagy éppen zokogva dolgozatokat javít amit az új kilencedikes osztálya írt. Nem lehet könnyű középiskolai tanárnak, állítólag ő a legszigorúbb tanár, a fiúk és lányok mégis imádják. Valamilyen okból kifolyólag kétszer annyi pénzt kap az államtól, mint egy átlagos tanár, feltételezem azért mert egyetemi tanárként van bejegyezve csakhogy ő jobb szereti a középiskolákat. Majd egyszer biztos ezt is megmagyarázza nekem...

Én szokásomhoz híven iratokat rendezgetek, jegyzeteket elemzek és újra rendbe teszem a képeket amiket a betegeim rajzoltak, természetesen az én kérésemre. Sose láttam bele teljesen mások fejébe és ez most is így van. Lehet mégiscsak el kellene mennem arra a továbbképzésre amit az asszisztensem ajánlott.

Dick. Nos igen a jó öreg Dick. Mit is mondhatnék róla. Ő éppenséggel játszik. Megint. De azt hiszem már megszoktam tőle. Tegnap sikerült rávennem egy kis házimunkára. Négy óra alatt sikerült kivinnie a szemetet és berakni a koszos edényeket a mosogató gépbe . Azt hiszem nála még az én tudásom is megáll. Hiába vagyok szakorvos, ezzel az emberrel én nem tudok mit kezdeni. Egyetlen jó híre volt egész héten, mégpedig az hogy százezer forintért eladott egy hatvankilences paldint.

Nos igen, eddig ez a péntek egészen átlagos. Eddig. Ugyanis rendkívül fura dolog történt...

- Peti, Peti gyere gyorsan, ezt látnod kell! - Rontott be hozzám Ádis, aminek a következménye az volt hogy a székem kigurult alólam és amit utoljára eltudtam kapni az sajnos a laptopom volt. Szerencsére nem tört el .
-Mi van, mi történt?- kérdeztem miközben felkászálódtam a földről.
-Ezt, nem fogod elhinni, gyere ezt látnod kell!- megragadott az öltönyömnél fogva és leráncigált a kertbe.

Nos igen, amint említettem a délután eddig volt átlagos, ugyanis a következő szituáció következménye az volt, hogy seggre estem. Olyat ember még nem látott amikor Sappho, na ő a sátán kölke Ádis macskája, kergeti a postást. Bevallom ez még természetes dolog mert ilyet már láttam tőle, a legmegdöbbentőbb a következő volt. A fűzfa tetején egy doberman csücsült fülét, farkát behúzva és nyüszítve, miközben Sapphot figyeli mikor megy már el.

Sajnos a postás már ordított párhuzamban a kutya gazdájával, ezért kénytelenk voltunk lefoglalni a sátán kölkét.

Erre a módszer a következő: 1. Ráugrasz és lefogod.
2. Meg kell kötözni.
3. Miután meglett kötözve, nincs más hátra be kell tenni még egy ketrecbe mert sajnos a damil nála nem sokat használ.
4. Majd amikor ez megvolt, etessük meg és dicsérgessük, mert a postás ismét itt hagyott pár kihordásra váró borítékot amik többnyire nyugdíj pénzt tartalmaznak.

Az életben kevés a normális tényező...

Folytatása következik...

By: Hikage

Perfect Future / summer /

2010-01-07T10:32:00.000-08:00

*Hol vagyok?*-Lassan kinyitottam a szemem és a szobámban találtam magam. Lassan oldalra fordultam és észrevettem hogy két gyönyörű szempár figyeli ébredésem.
-Jó reggelt szívem.-szólt a lány halkan és megcsókolt.
-Jó reggelt.-mosolyogtam- Mióta vagy fent?
-Pár perce keltem én is. Tegnap későn jöttél sok volt a munka?
-Ne is mond... Két új betegem is van. Egy tömeg gyilkos és egy nyugdíjazott tűzoltó. Őszintén szólva nem tudom melyik a rosszabb.
-Én se...Ma nem megyek be jó? Eléggé fáj a fejem.
-Lemondtad a betegeid?
-Még nem de majd szólok Jamesnek hogy hívja fel őket.
-Rendben. Lemegyek iszom egy kávét kérsz valamit?
-Nem köszönöm.
-Hova raktad a cigim?
-A farzsebedben van.
-Köszi. - Csókot nyomtam ajkaira majd kikászálódtam az ágyból. Egy pszihiátriai szakorvosi rendelő vezetésében egyetlen jó dolog van és pedig az hogy nem kell korán kelni. Lassan összeszedtem magam és miután kikotortam az alsógatyám a fiókból elindultam le a konyhába. Kilépve az ajtón megláttam hogy nyitva van az ajtó és belestem a szomszéd szobába. *Jól van Ádis és Dick még alszanak.* Gondoltam megnyugodva elvégre utálok másoknak is kávét főzni. Az asztalon három cetli volt és miután rágyújtottam és hozzáláttam a kávém elfogyasztásához el is olvastam őket. Szép sorban.

Az elsőre rövid és egyszerű szöveg volt írva : "Anyuék 3 év múlva hazajönnek" Nos igen. Ez a kis kiruccanásuk elég sokáig tart elvégre már két éve itt lakunk a házban, bár nem szeretném vissza adni nekik a házat úgy döntöttem inkább veszek nekik egy másikat. Ez úgyis túl nagy nekik és mire használnák a medencét? Ha apámon múlna víz erőművet, ha anyámon akkor kis tót építenének belőle. Szerintem jó ez így.

A másodikra is rövid de már baljósabb üzenet van írva : " Jó reggelt kicsim ne a kibontott kávét idd mert az lejárt 2 hónapja. csókol: Jess " Nos igen...Azt hiszem ez egy kicsit meglepett.

A harmadikra a rémálmom volt írva : " Szia öcsi ma nem megyek be dolgozni, ha elmész vidd magaddal Dick laptopját is mert megint egész nap wowozna köszi : Ádis" Hát ez nem lehet igaz lassan én tartom el azt a két ingyenélőt, de mégis imádom hogy itt vannak, igaz hogy sosincs nyugalom de akkor is.

Lassan megittam a kávém, aminek bár fura íze volt egész jólesett, majd visszamentem az emeletre összekaparni magam.

Tíz perc múlva már úton is voltam a klinika felé és alig vártam hogy a tömeg gyilkos szemébe nézhessek.

-Mondja, hogy érzi itt magát?
-Remekül.
-Ezt örömmel hallom. Milyen volt az estélye?
-Megbasztam az anyád!
-Ó az nem kis teljesítmény. 12 óra alatt elrepülni japánba megkeresni anyámat lerendezni és vissza repülni... Komolyan mondom gratulálok!-ezután csend állt be a szobába, csak a tollam sercegése törte meg a csendet. Egész napomat ezzel a fiatalemberrel töltöttem, aki bár meglehetősen mogorva volt, rendkívül intelligens . Az emberek többsége nem fogja fel mit tett, de ő tudta, sőt élvezte is.

Délután négykor értem haza. Beálltam a garázsba és halkan felsóhajtottam * hahh végre péntek ma aludni fogok!* Nos ez egy remény volt. Bementem a házba de sehol nem találtam senkit úgy döntöttem, ha már nincs itt senki, megiszom egy sört. Amint kinyitottam és az halkan felszisszent, meghallottam a visításokat, ordibálásokat és csobbanásokat. Kinéztem az üvegajtón és látom hogy az egész társaság odakint ugrál a medencébe. Kigomboltam az ingem és kivettem mindent a zsebemből, mert tudtam befognak dobni vagy a hajam összetúrják vizes kézzel, pedig tudják hogy utálom. Lassan kiléptem az erkélyre és a falnak támaszkodva néztem őket kigombolt inggel fekete nadrágban és lakk cipőben. Magam is tudtam hogy fura látvány lehetek, de nem érdekelt. Péntek van.

- Hé Peti!!- Ordít Dick mérgesen- örülök hogy ittvagy, de hol a frászban van a laptopom?
-Jó helyen- mosolyogtam a büszkeségtől.
-Nem jössz be? - Kérdezte Ádis és már láttam az arcán a gonosz erők gyülekezetét amikkel majd a vízbe kényszerít.
- Nem nem hiszem, azt hiszem most kihagyom- még mindig mosolyogtam, de mostmár féltem is.
- Naaa Peti gyere már! - kiabált Jess és az ő arcán is láttam mire készül.
- Hát talán majd később. - Nevettem.
- Nem ! Most. - Ugrott ki a medencéből Dick és rohant felém. Szerencse hogy nagy az udvar- gondoltam. Ellenben hamarabb odaért hozzám mint gondoltam. Csak sajnos nem sikreűlt úgy ahogy ő szerette volna és elcsúszott a vizes füvön. Háton csúszva érkezett meg a lábaim elé. A társaság beleértve engem is szabályosan visított a röhögéstől amikor az enyhén részeg Dick felállt leporolta magát majd elvonszolt a medencéig, hozzáteszem komoly közelharcok árán, és belelökött a medencébe....

Folytatása következik.

By : Hikage

Family

2010-01-06T12:32:00.000-08:00

Kedd. A hétköznapjaim menedéke. Kikapcsolódás és jókedv övezi azokat a pillanatokat mikor végre bátyámmal vagyok. Szeretek ott lenni, jókat eszünk, ha aznap eszünk, cigizünk és beszélgetünk. Jó tudni, hogy valaki van mögöttem, ő az egyetlen családtagom akit tényleg szeretek. Köszönöm Ádis.

Dead puppet

2010-01-04T13:49:00.000-08:00

Bevarrom a szám s csendben hallgatok.
Megkötöm kezem s semmit sem tapintok.
Megkötöm lábam s raboddá válok.
Kiürítem fejem s nem gondolkodok.
Odaadom lelkem s örökre maradok,
karjaidba zárva mint csöppnyi foszlány,
s elfelejtem múltam, hogy veled legyen jövőm.

By: Hikage

Nightmare or not?

2010-01-04T11:06:00.000-08:00

Hajnali kettő. Csend. Semmi nem csap zajt és csak a monoton halk morajok hallatszanak.
Az autópálya halk duruzsolása, a falióra ritmustalan zenéje és az üveg szénsavas ásványvízből hallatszódó menekülőbuborékok zaja. Szívverésem hallgatom miközben egyedül fekszem a sötét szobában. Majd kattanás. Az időzítő lekapcsolta a kislámpát ami már így is le volt kapcsolva. Újra csend. Semmi különösebb zörej telefonom felbúg és felvillan. Végre. A várva várt sms. Odakapok és halvány mosoly görbül a számra. Végre, most már talán tudok majd aludni. Leteszem a telefonom magam mellé átölelem a párnám, hogy legalább úgy érződjön : mellettem fekszik az akit mindennél jobban szeretek.

Ismét csend. Behunyom a szemem hátha eltudok aludni. Hirtelen kattanást hallatszik. Felkapcsolt a kislámpa ami elvileg le van kapcsolva és áramtalanítva van. Hát ismét kezdődik? Lassan, álmosan kikászálódok az ágyamból és le megyek a földszintre. Feltúrom a gyógyszeres szekrényt. Szerencse. Mindig van itthon altató az alvás zavaraim miatt.

- Nem érdekel mi folyik odafent, ha elég mélyen alszom úgysem tudok róla.- gondoltam.

Bevettem egy szemet. Az előírásnak megfelelően. Se többet, se kevesebbet. Egy kapszulát.

Lassan visszamásztam a lépcsőn a szobámba. Már ég az összes villany.

- Ó a faszomba már... - káromkodtam halkan lekapcsolgattam mindet.

Visszamásztam az ágyba és vártam. Vártam. Vártam. Álom csak nem jött a szememre. Majd nyílik az ajtó.

- Hát ez remek aludni szeretnék...- szóltam ki fennhangon, de nem kaptam választ. Vajon ébren vagyok egyáltalán? Vagy ez csak egy rossz álom? Vagy valaki szórakozik velem?

Nem jöttem rá a megfejtésre de az altató hatott. Elaludtam.Reggel mikor felkeltem az ébresztőre kicsit másképp nézett ki a szobám mint szokott. Széttúrt papírok, kidobált fényképek és a karkötőm is leszakadt a francba vele. Összeszedtem a képeket amik a fotó albumból borulhattak ki, bár eddig azt hittem az nem az én szobámban van. A képeken semmi extra, régi gyerekkori képeim, négy vagy öt éves lehettem. De ha csak ezeket akarta megmutatni nekem az a valaki akkor vajon miért kellett ekkora hűhót csapnia körülötte?

Halk zenére lettem figyelmes, mely egyre hangosabb és hangosabb majd hirtelen felébredtem. Ránéztem a telefonomra, és fél hatot jelzett. Itt az idő, hogy elfelejtsem ezt a rémálmot, gondoltam magamban miközben indultam fürödni, majd hirtelen megtorpantam a folyosón. A fürdőszoba ajtaja előtt ott volt egy kép. Egy gyerekkori képem.

Lehet nem is álmodtam aznap éjjel?

By Hikage

2010-01-03T06:43:00.000-08:00

Vajon mennyi joguk van a szülőknek? Üvölthetnek a gyerekükkel azért mert szerintük nem eszik rendesen? Miért kell velük azon ordítozni, hogy nem akarsz akkor enni amikor ők esznek ? Vajon ez a normális és én vagyok a hülye? Vajon én nem tudom az etikettet? Szerintem nincs etikett, nemlétezik ezen a helyen, szerintem sosem létezett.

Ordítozunk egymással, majd elsétálunk egymás mellett. Öt perc múlva majd ismét nevetve ülünk egymással szemben. Hamis párbeszédek. Ez nem élet, ilyen körülmények között nem lehet felnőni normálisan és csodálkoznak hogy agresszív vagyok. Amikor már nem mer szólni semmiért akkor olyan dolgokon ordítozunk, mint az étrendem.

Alone in the dark

2010-01-02T06:07:00.000-08:00

Újra egyedül. Üresség és csend. Szívem zakatol és érzi az ürességet. Kilenc gyönyörű együtt töltött nap után újra egyedül. Sírni lenne kedvem, de magam előtt erősnek próbálom mutatni magam. Csend van a szobámban, már nem kell átlépni a nagy bőröndöt a szoba közepén és nem kell kerülgetni a szétdobált ruhadarabokat sem. Ismét egyedül kell csinálnom mindent és nem kell megkérdeznem rágyújthatok e. Nincs ki megnyugtasson, hogy nem fogok meghalni és nincs ki felvidítson amikor rossz a kedvem. Egy egész hetet ki kell bírnom anélkül, hogy látnám azt akit szeretek, nem bújhatok hozzá nem puszilhatom meg és nem szoríthatom magamhoz, ha sírok. Már várom a pénteket. Mindennél jobban. De addig ismét egyedül alszom

Freeze

2009-12-14T11:18:00.000-08:00

Ablakom nyitom a meleget várom,
de csak a fagyot kapom s látom,
ő lesz az új barátom.

Kisétálok véle erdőnek mélyébe,
most kerültem igazán az anyatermészet ölébe,
barátommal a faggyal.

Beszélgettünk, énekeltünk,
én dideregtem ő fel kacagott,
majd elaludtam.

Felkeltem és láttam jégcsap lett a szívem,
most már érthető ez az érzés melyet eddig figyeltem,
halott vagyok a külvilágnak és nékem.

By: Hikage

2009-12-10T13:24:00.000-08:00

Ki ülök.
Ki estem.

Nem ülök.
Le estem.

Ki mászom.
Be estem.

Be estem.
Felvágtam.

Felvágtam.
Elfolytam.

By: Hikage

2009-12-06T09:50:00.000-08:00

-Mi lesz ha megnyomom ezt a gombot?
-Semmi.
-Akkor, miért van itt?
Rövid csend állt be apa és fiú beszélgetésében. Az öngyilkos merénylőknek bizony nemkönnyű a dolguk, főleg ha semmijük sincs csak egy fiuk, ha ő meghal a fiúnak se lesz túl sok esélye. Így hát elvitte magával a furgonban amivel majd egy nagykövetség előtt fognak robbantani. Legalább mindketten egy helyre kerülnek méghozzá egyszerre.
-Azért van ott,hogy feltárja nekünk a kaput.
-Miféle kaput?-érdeklődik a 8 éves kisfiú.
-A kaput ami majd a mennyországba visz minket.
-Én nem akarok odamenni.
-Nincs más választásunk.
-Mindíg van más választásunk.
-Hát most nincs. - az apja kezdte elveszíteni a türelmét fia kérdezősködése miatt. Neki se könnyű az élete, feleségét elvesztette két éve azóta egy terrorista szervezet tagja. A fiát egyedül neveli, de rendes iskolába járatja és eddig próbált normális életet élni. Csakhogy most valami nagy fordulatot vett. Elvesztették házukat, amikor katonák szállták meg a várost és most egy kis, egyszobás lakásban élnek egy másik családdal.
-De nekem lesz. - erősködött a fiú és megpróbált kiugrani a kocsiból, de apja visszarántotta.
-Az élet nem ilyen könnyű!-üvöltött vele- Vannak bizonyos kötelességeink a hazánkért.
-Neked, de nem nekem. - A kisfiú nyolc éves létére rendkívül okos volt. Az iskolában is osztályelső és ha így folytatja valószínűleg ösztöndíjas lesz amiből tudja majd fizetni az egyetemét.
-Nyomd meg a gombot és nem lesz több szenvedésünk.-rimánkodott neki az apja.
-Nem. - Azzal a lendülettel ahogy ezt kimondta kiugrott a kocsiból és futásnak eredt.Még nem érte el a következő háztömböt sem amikor hallotta a robbanást a háta mögött, de nem nézett hátra, csak futott.

Negyven év múlva...

Középkorú házaspár fekszik az ágyban és szokás szerint beszélgetnek mindennapos programjukról, majd az asszony hirtelen megkérdezi.

-Sose meséltél az apádról...Milyen ember volt?
-Hiszékeny.

By: Hikage

life for the beauty

2009-12-02T12:33:00.000-08:00

Vajon én voltam? Én szúrtam el mindent? Én tehetek saját világom pusztulásáról és újjá születéséről? Valószínű. Nem értem az embereket csak szaladnak előre megállás nélkül kivétel nélkül gondolkodás nélkül. Normális ez vajon? Miért nem állnak meg egy percre? Elszaladnak a világ gyönyörűségei mellett. Kávéval kezdenek és felgyorsítják az ébredés szépségét, altatóval alszanak és megszüntetik álomviláguk létezését, ébren álmodnak és bajba kerülnek miatta. Káros szenvedélyeknek hódolnak. És mindez miért? Saját valóságuk meg hamisításáért. Hazudnak maguknak és hazudnak másoknak. A pénzről szól minden és nem az emberi életekről vagy emberi világokról. Mindenki csak a pénzt hajkurássza, mert a pénznek lassan saját vallása van. A szegények pénzért imádkoznak, a gazdagok még több pénzért. Ahelyett hogy észrevennék az élet gyönyörűségét. Mindenben van valami szép csak fel kell fedezni.

Fume

2009-12-02T12:20:00.000-08:00

Az élet mint fogalom, s az élet mint egy szál cigaretta. Lehet hogy ezt is csak egy láncdohányos tudja így látni, de egy cigaretta kecsessége, parazsa és füstje számomra az életem tükrözi. Fogd és szívd az életet, de jó oldalon, mert ha elszúrod megéget, nem is kicsit. Fáj ha valami hiányzik, de kínoz ha valaki hiányzik, erre egy megoldás van. Dohányozz. Ez elvonja a figyelmed a füst és az élvezet egyszerre megtölti tüdődet és nem szabadulsz a rabságából, eteti magát mint a finom süti, s mikor már eleget dohányoztál, ez lesz a veszted. Mert belehalsz az életbe.

my own world

2009-11-09T12:55:00.001-08:00

Goába merülve elmém megteremti újra saját valóságom.
Melyben boldog vagyok igazán és nemcsak mikor megtehetem.
Ehhez nemkellenek drogok, a szerelem és szeretet mely elönt
már alapból egy erős drog.ÉS ki e lázálomban helyet kap az pusztán
három vagy négy személy kikkel életem leélném. Nem is kell más.

2009-11-09T12:43:00.000-08:00

Hazugságban élni s önfeledten lélegezni.
Gyönyörök közt lenni s önfeledten nyögni.

Hazugságból hazugságba lépni, mint évekkel ezelőtt,
s nem törődni azzal kinek mijét töröd.

Ártatlan lélek vagy gonosz bestia, a lényeg ugyanaz
halj magadtól vagy ők ölnek halomra.

Ők kik hazugságaid megváltoztatják,s igazságod elcsúfítják.

By: Hikage

mirror

2009-11-09T12:39:00.000-08:00

Miért nem tudok úgy élni mint régen?
Feledésekben és hazugságban mint azelőtt?
miért tart elém az élet őszinte tükröt?
És miért nyújtja felém a tükör egy szilánkját?
Miért nem tudom azt hazudni jól vagyok?
Miért kell gondterheltnek lennem mint azelőtt?
Miért akarok annyira kijutni innen mint még soha?
És miért írom le ezt hisz ilyen gondolatom eddig nemvolt soha.

Somewhere at end of the last

2009-11-09T11:47:00.000-08:00

Újraélve régi múltam,
visszatérve régi búmba
lenyelem mit fejemhez vágnak
s török előre meddig lenem vágnak
az élet meg nem áll s ami elment nem jön vissza már.

By: Hikage

memory in the war

2009-11-09T11:44:00.001-08:00

Az élet megállíthatatlanul tör előre.
Meg állítani sajnos nem lehet,
így életünk legszebb pillanatai kárba vésznek,
de ha mégis megpróbáljuk,
ha mégis megállítjuk ,
életünk legszebb pillanatai oda vésznek,
s majd odafentről
vagy odalentről nézhetjük tettünk,
mellyel sutba dobtuk összes tervünk,
s emlékünk.

By: Hikage

Lake of life

2009-11-09T11:41:00.000-08:00

Életem mint folyó patak,
halálom mint úszó halak.

Szerelmem mint megannyi kincs,
végzetem mi már úgysincs.

Kaszásom ki majd vigyáz rám.
Angyalom ki majd lenéz rám.

By: Hikage

Gods

2009-11-02T12:22:00.000-08:00

Isten fogalma relatív. Sok ember számára létező személy, azonban sokak szerint csak ostoba tévhit. Isten valószínűleg létező személy, de ha létezik a keresztény Isten akkor léteznie kell az összesnek. Elvégre nem csak egy vallás létezik és ezáltal nemcsak egy Isten, ha hipotézisem igaz. Valószínűleg, ha tényleg léteznek akkor elég zsúfolt lehet nekik odafent és odalent. Már az ókori görög és római Istenek kitöltenék a lakhelyük felét, elvégre az olimpus is véges nem igaz? De akkor hol vannak? A mennyországban? A paradicsomban? A Nirvanaban? Nos igen ez azért kérdés mert ha az emberek hite tényleg megteremtette az Isteneket akkor ez mégis, hogy működik? Fent vannak valahol az ismeretlenben, és mindenki irányítja a saját híveit? Csakhogy elég sok vallási háború van és volt tehát odafönt sem lehet túl kényelmes. Még egy lehetséges dolog, ha ez az egész igaz, hogy létezik az összes Isten, de felettük áll valaki, egy fő Isten. Nos, ha ez történik az égben vajon mi történik a pokolban? A halál isteneiről sem szabad megfeledkezni elvégre sok kultúrában fontos szerepet játszanak. Hádész,Azazel, Belzebub, Beliál, Samael, Mefisztó, Lucifer vajon hogy fér meg egymás mellett? És ha ennyi Isten van akkor a lelkek is oda távoznak ahova megvan nekik írva? Vagy esetleg van egy másik hely számukra? Ki tudja.

somewhere

2009-10-22T08:49:00.000-07:00

Megtörtént. Ott voltam, de nembánom. Jól sejtitek elmentem a pszihiátriára. Őszintén szólva egyetlen ember volt ott szimpatikus, mégpedig az a nő aki majd a csoportfoglalkozást fogja tartani. Sajnos álmom megdőlt és nem lehetek magántanuló. Nemcsak azért mert nem adhatnak papírt azért is mert jogilag nem lehetek. A csoportfoglalkozás November 16.án kezdődik és onnantól két hétig nem leszek suliban. Két hét. Sok idő, ráadásul saját korosztályomban amit mélységesen elítélek, de remélhetőleg azon a két héten megváltozik a hozzáállásom . Nem tudom miben tudnak majd segíteni de reménykedek benne hogy minden ami eddig történt megmagyarázhatóvá válik számomra és nemélek tovább tudatlanságban. Az élet rövid ahhoz hogy csakúgy elszúrjuk. A főorvos azt mondta kapok igazolást elvégre ez olyan mintha kórházba feküdnék. Szóval így lesz. Ezen felül ajánlottak egy másik iskolát, egy nekem valót de szinte kizártnak tartom hogy sulit váltok. Az ember maradjon ott ahol van ha már úgy ahogy befogadták. Nem akarok még mindig megbirkózni a gondolattal, hogy engem egy ilyen helyre száműzzenek 2 hétre. Persze ez nem teljesen igaz hiszen bármikor eljöhetek és én választottam ezt. De mégis. A pszihiátrián olyan emberekkel fogok találkozni akikkel nem akarok. Nem akarom megzavarni saját álmukat amiben élnek. megpróbálok majd vigyázni magamra és másokra.

Puppet master

2009-10-08T11:40:00.000-07:00

Egy csendes csütörtök délutánon kezdődött minden. Az idő eltelt a sulinak vége de a napnak korán sincs . Ugyanis időre megyek és nem is akárhova. Pszihológushoz. Igen, jól látod. Oda. Az emberek többsége akik ismernek fel se fognák hogy nekem, minek? De bizony néha kell hogy jól át túrják az ember agyát. Odafele merengve bevettem egy nyugtatót hogy ne kapjak düh rohamot ha túlságosan sokat kérdez de amikor már a felét elszopogattam a tablettának ki is köptem elvégre nem vagyok én gyógyszerfüggő. Odaértem elpöcköltem a cigi csikket és becsöngettem. A nő már készült rá hogy jövök és szerintem minden bátorságát összeszedte hogy beengedjen, de probléma nem volt. Elmeséltem neki mindent hogy mi történt az utóbbi időben és hogy mennyi vágyam és álmom van . Elmondtam neki az álmaim amikre emlékeztem és hogy mennyire tudom befolyásolni az embereket , de azt is hogy mennyire utálom őket és lenézem mindet mert egy alsóbbrendű életforma. Elmondtam neki , hogy az én világom már más asztrális síkon fut ugyanúgy mint szerelmemé és bátyámé és hogy ők rántottak fel erre a szintre amire talán eddig nem voltam felkészülve. Végkifejletként kijelentette hogy az emberek akik körülvesznek, természetesen két kivétellel, mindet csak mint bábot használom és ezt élvezem. Tökéletesen eltalálta. Az emberi faj, mint fogalom nálam eléggé magas szinten van ezért az iskola többségét nem is tekintem annak. Azt is megállapította hogy a düh rohamaim és az érzelmi kitöréseim illetve a folytonos fáradtságom a depresszió előjeleire utalnak. Na pont ez az a válasz amitől rettegtem. Depresszió. igazából sok változást nem vettem észre eddigi életvitelemben nem sok minden változott de őszintén szólva nem is akarom hogy sok minden változzon. Az ember olyan amilyen úgy viselkedik ahogy. Nem kell mindig mindent megváltoztatni. Ezt a kis történetet azért írtam le hogy aki még nem ismer az most megtudja milyen a valódi énem és aki ismer vagy legalábbis azt hiszi most megtudja hogy milyen vagyok a valóságban. Természetesen két ember ismer eléggé ahhoz hogy ezt bebizonyítsák, de ők azt az oldalamat látják ami a valóság. Azt az idióta folyton nevető, mindig viccelő és bizalommal teli arcot. A többieknek marad a szokásos.

2009-10-07T09:32:00.000-07:00

Mit is mondhatnék. Az élet úgy tűnik megint kicseszett velem ezzel az átkozott érzelmességgel , néha jó tényleg, de mikor komoly lenne a helyzet elbizonytalanítanak az érzelmeim , mert ezt jobban kedvelem mint azt vagy ilyen oldalon állok vagy olyan. Ezt a helyzetet még lehetetlenebbé teszi az a tény hogy egyre antiszociálisabb vagyok és ez nem jó. Lassan tényleg külső segítségre lesz szükségem, és már tudom is kit fogok megkérni de ezt elég ha ő tudja.

Coraline

2009-10-05T12:11:00.000-07:00

Megnéztünk hétvégén egy filmet. Nemis akármit, a Coraline-t. Nos, mit mondhatnék nekem nagyon tetszett és ajánlom mindenkinek. Tényleg elgondolkodtató. Elvégre kitudja bebizonyítani hogy mi nem egy álom vagyunk és egyszer majd felébred a megálmodónk és mindennek vége? Senki. Ez viszont egy eléggé elvont, filozófiai gondolat amit még évekig lehetne boncolgatni. A film tökéletesen tükrözi a kislány vágyait és azt hogy mindennek ára van -jelenesetben két gomb a szeme helyére és a lelke elvesztése- amit az ember nem szívesen fizet meg. Persze a mohóság sokszor győz és elront mindent, mert belemegyünk a játékba és a gonosz martalékává leszünk. Végülis maga a film nagyszerű a történet is az és ajánlom mindenkinek.

Fear

2009-10-05T11:46:00.000-07:00

Félelem. Ó igen, a híres félelem. Nincs olyan ember aki nemfél semmitől. Félünk a hétköznapok egyszínűségétől de a változásoktól is. Félünk a szerelemtől de félünk hogy elveszítjük vagy éppen sosem talál ránk. Félünk az elmúlástól, de egyben félünk az élettől is. Az élet kész ellentét és ebben az ellentétben élünk mi, kik mindkét dologtól félünk, az ellentét egyik felétől és az ellentét másik felétől. nos ez szerintem normális, mások szerint nem , de mind tudjuk hogy a normális kifejezés relatív fogalom ergó mindenki máshogy éli meg a jelenjét a múltját és a jövőjét és retteg tőle , de ha a múlttól nemis a jelentől és a jövőtől biztos.

Fall in love

2009-10-05T09:21:00.000-07:00

Tegnap hazajöttem. Nagyon nehezen ment. 4 hónap. Sok időnek tűnik de mégis úgy érzem hogy az első pillanat megváltoztatta az életemet és azóta egy percet sem mozdult egy óra sem. Nehéz kimondani, de mégis könnyű. Szerelmes vagyok és ez olyan ritka hogy 4 hónappal ezelőtt még nem is igazán tudtam hogy mi az igazi gyönyörűséges szerelem, mely egyszerre kínoz,boncol,éltet és reményt ad. Boldog vagyok. Azt hiszem ezt nyugodt szívvel mondhatom ki. Minden pénteken a vonat állomáson, egészen vasárnap délutánig. Boldog vagyok. De a boldogság keserűséggé és hiánnyá válik már vasárnap este és egészen péntek délutánig azis marad. Majd ismét boldogság és felhőtlen öröm következik. Talán ez az élet körforgása. Csakhogy ez nekem nem tetszik én egész héten boldog akarok lenni. Hétfő reggeltől vasárnap estig. Csakhogy ez egyenlőre lehetetlen. De az ember mindent kibír a szerelemért. Ez az Ő harca és az enyém. Kikell bírnunk azt az öt napot. Talán nem vagyok elég érett, vagy elég intelligens vagy pusztán azért szenvedek ennyire, mert annyira szeretem hogy azt már kimondani sem tudom. A mondás igaz : " A szerelem néha fáj "

Dreams

2009-10-05T07:49:00.000-07:00

Visszatértem, azonban kisebb kételyekkel. Remélem blogom olyan ütemben tudom folytatni, mint amikor elkezdtem és újra elkezdek írni, amire az utóbbi pár hétben se erőm se időm se ihletem nemvolt. Ellenben végig gondoltam az életem és sok dologra jöttem rá . Többek között arra hogy az iskola engem csak visszahúz tehát minden erőm azon van hogy elérjem azt , hogy magántanuló lehessek. Ez nem lesz könnyű de megpróbálkozom vele és ha sikerül elérni a célom, sokkal több időm lesz tanulni, felnőni, az élettel foglalkozni , szerelmemmel és barátaimmal lenni. Ez sokaknak jóhír sokaknak rossz hír. Jó hír számomra a barátaimnak, Jessicának ellenben rossz hír azoknak akik megkedveltek szeptember eleje óta. Az élet már csak ilyen. Valakit mindig elveszít az ember, valaki mindig elmerül a feledés homályába, egyszer egyszer még feltűnik a tükörben hogy lássák, de hirtelen el is tűnik. Tudom hogy ezek a dolgok senkit nem érdekelnek és igazából még mindig azon gondolkodom hogy a blognak mi értelme elvégre nemtudom elképzelni azt a felszólalást , hogy : "Te láttad már Peti blogját?" és erre a másik fél eszméletlenül elcsodálkozik, megnézi a blogomat és onnantól kezdve visszajár és olvassa. Számomra ez felfoghatatlan , de ki tudja lehet hogy én vagyok csak ilyen . Lényeg egy álom megvalósítása és az álmom az hogy jól érezzem magam és a magam ura legyek. Ebből egy már megvan.

[ Szösszenet ]

2009-09-14T10:43:00.001-07:00

Ki itt akar meghalni s ki itt akar megélni...

s ki nem tud itt megélni , az itt fog meghalni.

[ Derengés ]

2009-09-14T09:56:00.000-07:00

Sötétség mélyén
Félelem terén

Szellemek éjszakáján
Kaszásnak kék kaszáján

Halvány ragyogásból
Sötét derengésbe

Kék éjszakából
Vörös derengésbe.

[ Függés ]

2009-09-14T09:50:00.000-07:00

Szenvedélyben rohadni
mentőautóval robogni
kórházban tengődni
tűk által túlélni
utcára kerülni, s tűk által meghalni.

[ Változás ]

2009-09-13T11:37:00.000-07:00

Új élet, új osztály
új világ,új halál
más végzet,más halál.

[ Elalélni a halál előtt ]

2009-09-13T11:02:00.000-07:00

Ágyban , párnák közé bújva
Halál és élet között ringva
Cigifüsttel tele,köhögőroham közben
Szerelemmel teli fájdalommal nyomva.
Feküdni az elmúlásig , karöltve a lánnyal
karöltve egy sráccal.

Várom a véget, izzadva, reszketve
karöltve a lánnyal , karöltve a sráccal
feküdni és nyögve szenvedni , élvezni a végéig
míg el nem jön minek jönnie kell,
s aléltan feküdni tudatlan fővel,
annak,ki nem tudja mit tett.

By: Hikage